Jókai Mór - Szerelem bolondjai HK 2022

[petrucy]

Jókai Mór - Szerelem bolondjai HK 2022
Felolvassa:Gregor
Méret:962 MB
Bitrate:128 kbps/44 kHz/MP3
Játékidő:17:30':39"

,,Az unoka tanítja nagyapját beszélni... Távol kocsizörgés hallik. A kis ember felugrik a fűből: >>Apa jön, siessünk!<< S kezét nyújtja az öregnek, mintha az ő erős inai segítenék azt fölállni helyéből, s aztán vezeti magával és oktatja gondosan: >>Vigyázz, el ne essél; itt egy nagy kő van, kikerüld!<< A nagy ember szót is fogad szépen, s kikerüli a nagy követ. Az unoka tanítja nagyapját járni. A kertből a verandába három lépcső visz föl. Azon felmenni még csak a nagy tudomány. A kis ember előrelép, s aztán a nagy embert úgy oktatja: >>Itt vigyázz! A jobb lábaddal lépj! Nem az a jobb, másikkal! Úgy! No, még egyet! Itthon vagyunk!<< Azután, mint aki dolgát jól végezte, otthagyja a nagy embert utána csoszogni; maga ujjongva fut előre; megbotlik, földhöz vágja magát, de nem töri ám be az orrát, nem fakad sírva, fölkel és fut odább, nevetve, mint akivel semmi sem történt. A veranda végén ül a fiatal nő. Arca nagyon megváltozott, mióta nem láttuk. A hajadoni komolyságot az anya sugárzó boldog tekintete váltotta fel arcán. Mint leánynak, volt az arcában valami férfias; most egészen női ez. Az >>én magam<< nincsen többé; helyét elfoglalta a >>mink<<. Egy gondolata sincs többé, amely egyedül járna; minden eszméje társat keres, s ez veti arcára azt a mondhatatlan édes fényű glóriát, mely szótlanul is rávall a nő végtelen boldogságára. Dolgozóasztalkáján hímes selyem van és tarka gyöngyök, arany, ezüstfonál; azokból készít valami miniatűrszigonnyal valami parányi kis főkötőcskét; sokkal kisebbet, mint ahogy azt jelenleg látható emberek viselhetnék."

A kódrészlet megtekintéséhez be kell jelentkezned, vagy nincs jogosultságod a tartalom megtekintéséhez.

[petrucy]

Javítva!